Amit az intersticiális tüdőbetegségről (ILD) tudni érdemes
- Maria Kerti
- 2 nappal ezelőtt
- 2 perc olvasás
Az intersticiális tüdőbetegség (ILD), más néven tüdőfibrózis egy összetett és sokféle eredetű állapot, amely a tüdő szöveteinek károsodását és hegesedését okozza, hosszú távon jelentősen befolyásolva az életminőséget. Bár az ILD pontos kiváltó oka sok esetben nem ismert, számos tényező – például munkahelyi ártalmak, autoimmun betegségek vagy egyes gyógyszerek – hozzájárulhat a kialakulásához.
A betegség felismerése és megfelelő kezelése kulcsfontosságú a tünetek enyhítése és a beteg állapotának stabilizálása érdekében. Ebben a cikkben összegyűjtöttük a legfontosabb tudnivalókat az ILD tüneteiről, diagnosztizálásáról és a légztőrorna szerepéről a kezelésben.
Az intersticiális tüdőbetegség lehetséges okai:
Foglalkozási ártalmak: Bizonyos munkakörökben dolgozók, mint például fogtechnikusok, textilipari munkások vagy kőfaragók, fokozottan ki vannak téve a betegség kialakulásának.
Ismeretlen eredetű (idiopátiás): Az esetek egy részében a betegség oka nem tisztázott.
Gyógyszer okozta: Egyes gyógyszerek mellékhatásaként is jelentkezhet.
Autoimmun betegségekhez kapcsolódó: Olyan autoimmun kórképek, mint a reumatoid artritisz, szintén hozzájárulhatnak az ILD kialakulásához.
Sugárkezelés következménye: Onkológiai kezelések mellékhatásaként is felléphet.
Granulomatózis – sarcoidosis: Ez egy speciális gyulladásos állapot, amely a tüdőt is érintheti.
Az ILD mechanizmusa:
Az intersticiális tüdőbetegség során a tüdő kötőszövete átépül és elveszíti rugalmasságát, merevebbé válik. A léghólyagocskák falának megvastagodása miatt az oxigén és szén-dioxid cseréje nehezebbé válik, mivel a gázok diffúziója akadályozott.
Az ILD nem gyógyítható betegség, de a mihamarabbi diagnózis és terápia hozzásegíthet ahhoz, hogy a beteg életminősége javuljon.
Az ILD tünetei:
Száraz köhögés
Mellkasi fájdalom
Nehézlégzés, kezdetben fizikai aktivitás során, később nyugalomban is
Csökkent terhelhetőség
Terhelésre jelentősen csökkenő oxigénszaturáció, emelkedő pulzusszám
Megnövekedett légzésszám, felületes légzés
Étvágytalanság, fogyás
Diagnózis:
Anamnézis felvétele: Családi és munkahelyi kórelőzmény, dohányzási szokások feltérképezése.
Fizikális vizsgálat: A tüdő feletti crepitatio (ropogó hang) hallgatózása.
Képalkotó vizsgálatok: HRCT (nagy felbontású CT) segítségével fibrotikus kötegek kimutatása.
Dobverőujj jelenlétének ellenőrzése: Az ujjak végperceinek kiszélesedése, ami krónikus oxigénhiányra utalhat.
Légzésfunkciós vizsgálatok: A belégzési kapacitás csökkenése a tüdő merevsége miatt.
Terápia légzőtornával:
A légzőtorna segíthet a légzés ritmusának javításában és a felületes, gyors légzés elkerülésében. A nyújtott kilégzés utáni mélyebb belégzés elősegíti a mellkas és a tüdő tágulási képességének javítását. A mellkasi nyújtó gyakorlatok hozzájárulnak a tüdő rugalmasságának fenntartásához. Ezek a gyakorlatok jelentősen növelhetik az állóképességet és a terhelhetőséget.
Fontos megjegyzések:
Az otthoni oxigénterápiát alkalmazó betegek az oxigén használata mellett végezzék a gyakorlatokat.
Azok, akik nem használnak otthoni oxigént, rendszeresen ellenőrizzék oxigénszaturációjukat.
Ha a szaturáció 4%-os csökkenést mutat a gyakorlatok során, ajánlott szünetet tartani a paraméterek rendeződése érdekében, majd folytatni a tornát.
Ismételt és tartós szaturációcsökkenés esetén érdemes felkeresni a tüdőgyógyászt.
Comentarios